A legrégebbi kedvencek

Jöjjenek a britek után az amerikai kedvenceim. Amikor elkezdtem gyűjtögetni őket, rájöttem, hogy 'hál isten túl sokan vannak, inkább megosztom a szép számból álló csapatukat. Íme az első kör:

Nem is tudnám mással kezdeni a sort - pedig ez egyáltalán nem rangsor, de egyszerűen már olyan régóta ott van, és töretlenül ott van a legjobbak között, hogy kötelező őt említenem elsőként. Pontosan emlékszem arra, amikor először láttam Brad Pittet. Az MTV-n volt egy Big Picture című mozis magazinműsor (lehet még most is van, de nincs MTV-nk). A Szenvedélyek viharában című nagy kedvenc filmemet reklámozták. Akkor láttam meg őt, Tristanként. Emlékszem, hogy ennek a műsornak volt ismétlése, amire összehívtam a barátnőimet, hogy mutatok valamit, amit látniuk kell. El voltunk ájulva, nem hittük el, hogy ez lehetséges, hogy létezik ilyen gyönyörűség. :)) Azóta, azaz 1994 óta imádom őt. Rendkívül szimpatikus magánemberként is. Szeretem az ex-menyasszonyát (Gwyneth Paltrow), szeretem az ex-feleségét (Jennifer Aniston) és még a gaz Angelina Joliet is szeretem, amióta az ő párja és a gyerekei anyja. Gyakorlatilag az összes filmjét láttam, a fenti filmen kívül a Benjamin Button különös élete a kedvencem tőle, de igazából nem is kukacoskodok: szeretem (szinte) az összeset. A Hetedik nagyon emlékezetes, egyrészt mert a férjemmel együtt néztük meg a moziban kapcsolatunk kezdetén (fú, de romantikus választás volt :)), másrészt meg napokig a hatása alatt voltam, úgy ledöbbentett a film vége.

Johnny Depp szintén öreg rókának számít. Szintén emlékezetes az első találkozás. Szintén Big Picture. Egy évvel később, '95-ben. A Don Juan kapcsán készítettek vele egy portréfilmet, jelenetekkel korábbi filmjeiből és egy interjúval. Na ebben az interjúban tetszett meg nekem végérvényesen. Barna öltönyben volt, a haja rövid volt és megállás nélkül dohányzott. Ki nem állom a dohányosokat, de neki jól áll, annyira szexi vele! Őt is nagyon jó és eredeti színésznek tartom, és magánemberként is szimpatikus. Imádom, hogy különc, hogy nem megalkuvó, hogy gyagyás szerepeket játszik. És még az idétlen sztk keretes szemüvegei sem tudják elcsúfítani. A Csokoládéban pedig egyszerűen ellenállhatatlan!

Leonardo DiCaprio a harmadik a nagy öregek csapatából, hiszen ő is már több, mint 20 éve a szívem csücske (jó sok csücske van a szívemnek :)) A vele való találkozásra is emlékszem. (Annak egyébként, hogy erre a három esetre ennyire emlékszem, az az oka, hogy a kilencvenes években a tinikoromat teljes egészében a filmek és a színészek iránti rajongás töltötte ki. Minden ezzel kapcsolatos tv műsort megnéztem, az összes Oscar gálát felvettem videóra, faltam mindent, ami a filmekkel volt kapcsolatos.) Szóval őt a '93-as Gilbert Grape-beli alakításáért való Oscar jelölésekor láttam először. Egy rövid vörös szőnyeges interjút készítettek vele, amiből persze egy szót sem értettem, de rögtön megtanultam a nevét. Hol volt ekkor még a Titanic... de még a Rómeó és Júliára is éveket kellett várni. A barátnőim mindig azon röhögtek, hogy akit én felfedezek magamnak, azt néhány év múlva felfedezi a világ is. Azt hiszem, hogy megkockáztatom, hogy ő a kedvenc színészem. Iszonyú tehetségesnek tartom, imádom a korai filmjeit, mint pl. a fenti Gilbert Grape vagy az Ez a fiúk sorsa az isteni Robert DeNiro-val - ezekben látható igazán, hogy született tehetség, gyerekként, tapasztalatlanul is óriási. A legtöbb filmjét szeretem, de a Kapj el, ha tudsz és az Eredet talán a két legnagyobb kedvencem tőle. Nagyon szimpatikus, ahogy a magánéletét éli és félti, hogy nem villog világszép barátnőivel, nem vesz részt a bulvárban. Nagyon várom már a Great Gatsby című filmet vele a címszerepben - amikor a könyvet olvastam egy kicsit úgyis beleszerettem Gatsby-be, Leo-t meg már régóta imádom, úgyhogy tökéletes filmnek kell lennie.

Folyt. köv.