A
blog-összefoglalóban említettem, hogy néha azt az ellentmondást érzem, hogy a rendszeres naplóírás pont azoktól a dolgoktól veszi el az időt, amiknek elérését és betartását a blog írása hivatott elősegíteni. Itt az ideje, hogy - most ugyan csak röviden - beszámoljak arról, hogy mik is ezek a célok. Kicsit olyan ez, mint az újévi fogadalom, de ebben az esetben ez nem az új évre szól, nem csak januárra, hanem remélem egy életre.
Sok olyan életterület van az életemben, amikkel elégedetlen vagyok, amik nem úgy működnek, ahogy én azt szeretném, amikben
én nem úgy működöm, ahogy szeretnék, ahogy tudnék. Be kellett vallanom magamnak, hogy a legfőbb akadály a lustaságom és a halogató természetem, nem pedig az időhiány, amire olyan könnyű ráfogni mindent. Egy ideig a sulit okoltam. Miután lediplomáztam, a gyerekekre fogtam mindent. Próbáltam hárítani és nyugtatni a lelkiismeretemet, hogy majd, ha a körülmények változnak, majd ha lesz időm, majd ha... akkor rend lesz a házban, akkor türelmes leszek a gyerekekkel, akkor sportolni fogok, akkor többet fogok olvasni, egyszóval akkor minden úgy megy majd, ahogy szeretném. De beláttam, hogy itt nekem kell változnom, nekem kell megváltoztatnom a körülményeket, nekem kell legyőzni a lustaságomat. Rendkívül elkényelmesedtem nőként, feleségként, háziasszonyként, emberként. Tény, hogy mindebben nagy szerepe van annak, hogy itthon vagyok, de eszem ágában sincs erre fogni mindent. Szinte minden nap a haszontalanság érzésével feküdtem le, hogy ma sem csináltam semmit. Ugyanúgy kupi van a házban; ugyanúgy majd' kiszárad a bőröm, mert megint nem kentem be; ugyanúgy este 11-ig körkapcsoltam a tévén és néztem a sok baromságot. Hiába tudtam, hogy nem jó így, hiába voltam dühös magamra, mégis ott folytattam, ahol abbahagytam. Nagyon itt volt az ideje, hogy változtassak.
Rájöttem, hogy amire egy biztos alapként szükség van, az egyfajta napirend felállítása, hiszen már öt éve itthon vagyok és a gyerekeknél olyan jól működik az általam felállított napirend, saját magam számára is meg kell tudnom csinálni. Bőven volt időm mindenre, és pont ennek volt köszönhető az, hogy szétcsúsztak a napjaim. Mindent húztam-halasztottam, mert megtehettem. Azt mondják, hogy egy feladatot annyi idő alatt fejez be az ember, amennyi időt kap rá. Hiába tűnik lehetetlennek valami, ha a főnök azt mondja, hogy délután 4-re legyen meg, akkor meglesz 4-re. Ha ad rá egy hetet, akkor egy hét alatt lesz meg. Ez nálam is így volt, csak nekem még főnököm sem volt, aki számon kérhette volna rajtam. A napirendet nem úgy kell elképzelni, hogy akkor most úgy élek mint egy robot, hogy minden percem be van osztva, de végre van egy kerete a napnak. Nagyon hiányzott a rendszeresség az életemből, és ezt próbálom biztosítani azáltal, hogy megszabom ahol csak lehet, hogy mit mikor hányszor. Természetesen vannak olyan helyzetek, ahol nem tudok semmiféle szabályt felállítani, amire nem lehet semmiféle rendszert ráhúzni, ott nem marad más, mint a tudatos odafigyelés. Ahol viszont van erre lehetőség, ott bizony előírom és számon kérem magamon, hogy teljesítettem-e.
Röviden a következő területeket érinti a változás:
Étrend: Erről már írtam
bővebben korábban. Röviden a cél egy finom, változatos, egészséges étrend összeállítása az egész család számára; saját magam számára pedig a mennyiségi korlátok felállítása, amik segítségével lefogyok, majd tartom a súlyom
Mozgás: A cél a rendszeres testmozgás, jelenleg heti 5-6 alkalommal. Próbálok nem úgy tekinteni a mozgásra, mint kényszerre, mint kizárólagosan a fogyókúra eszközére. Próbálom azt a szemléletet erősíteni, hogy azért mozgok, mert jól esik, mert energikus leszek tőle, mert erős leszek, mert jót tesz a szívemnek, jót tesz a bőrömnek, a közérzetemnek, a hangulatomnak, erősíti az akaraterőmet és úgy mellékesen még formálja is a testem.
Háztartás: A cél egy olyan meleg, rendes és tiszta otthont teremteni, ahol a család jól érzi magát, ahova mindig jó hazajönni. Próbálok elszakadni attól a belső hangtól, hogy mindig minden patyolat tiszta legyen, de igenis legyen a ház mindig olyan tiszta és rendes, hogy bármikor betoppanhasson bárki, mert mindig vállalható ez az állapot. Erről már el is indítottam egy
poszt-sorozatot, ill.
beszámoltam a takarítással való viszonyomról.
Nőnek lenni: Ez egy nagyobb téma, ahova nem csupán a napi/heti rendszerességgel elvégzett szépségápoló rituálék tartoznak (ez az amit tudok rendszer bevezetésével szabályozni), hanem a számomra ideális stílus, öltözködés, testalkat (már amennyit tehetek érte) kialakítása, hogy csak a külsőségekről beszéljünk. Erre óriási hatással van a két fenti elem, az étrend és a mozgás, hiszen ha végre elmondhatom azt, hogy ezek hatásaként jól érzem magam a bőrömben, akkor nőként is sokkal magabiztosabb leszek, megoldódik az öltözködés kérdése, hiszen nem kell kompromisszumokat kötnöm, nem lesz szempont az, hogy mi takarja el a fenekem, hanem végre tényleg úgy öltözködhetek, ahogy szeretnék, amilyen én vagyok.
Angol tanulás: Rendszeresen kell foglalkoznom az angollal. Egyrészt szórakoztató módon: filmeket nézek, angol nyelvű honlapokat böngészek. Másrészt céltudatosan és konkértan: nyelvkönyveket, szótárakat nézek, teszteket csinálok, azaz klasszikus formában tanulok.
Szabadidő: A cél tartalmasan és hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Szeretnék sokat olvasni, hobbiként kreatív dolgokat készíteni, lakást szépíteni. Persze kell a döglés, kell a tévé bámulás, kell a netezés, de nem szabad, hogy erről szóljon minden szabad percem!
Gyerekek, párkapcsolat: Lényegében és röviden arról van szó, hogy minél több időt együtt tölteni és itt a hangsúly azon van, hogy igazán együtt lenni.
Röviden ennyi, később minden témát szeretnék bővebben is kitárgyalni. Szerencsére nem eget verő gondokról van szó, nem egy káoszt kell elképzelni. Nem arról van szó, hogy eddig chipset ettem colával; hogy olyan rendetlenség van a házban, hogy lépni nem lehet; hogy egész nap a tévét bámulom; hogy két centis szőr van a lábamon; vagy hogy nem foglalkozom a gyerekeimmel. A lényeg itt azon, van, hogy nem mindig úgy, nem mindig annyit, ahogy azt én saját magamtól anyaként, nőként, feleségként, háziasszonyként elvárom. Viszonyítás kérdése az egész, kinek mi és mennyi fér bele. Valaki pl. az én szépségápoló rutinom láttán lehet, hogy ámul-bámul és nem érti, hogy hogy lehet valaki ilyen igénytelen, másnak meg ennyi sem kell ahhoz, hogy ápoltnak érezze magát. Én a saját elvárásaimhoz, a saját értékrendemhez és a saját igényeimhez képest érzem néha/vagy sokszor kevésnek, amit felmutatok. Sajnos jellemző rám, hogy mindent kampányszerűen csinálok. A szépségápolós példánál maradva az a gond, hogy az esetek 80%-ban minden úgy megy, ahogy szeretném, vagy sokszor még túlzásban is viszem a dolgokat, de aztán jön egy lusta/hanyag/igénytelen időszak, amikor pl. olyan száraz a bőröm, hogy már viszket, mert még a kezemet is lusta vagyok este bekenni, pedig ott van az ágyam mellett a krém. Ezeknek a lusta időszakoknak akarok véget vetni, legyen szó bármelyik fenti témáról. A cél megtalálni egy egyensúlyt, egy arany középutat, de azt igenis mindig tartani. Ezek mind mind olyan célok, amiknek a megvalósítása nem megy egyik napról a másikra. Már jó ideje rajtuk vagyok. Nem csak a szám jár, nem csak álmodozom: teszek is a célok eléréséért. Fokozatosan, kicsi, de érzem, hogy biztos lépésekkel haladok. Vannak olyan területek, ahol már régen szépen el is indultak a pozitív folyamatok, van amit még pihentetek, aminek még úgy érzem nincs itt az ideje, de elméletben már készülök rá. A lényeg, hogy rajta vagyok - mikor melyik témát előtérbe helyezve, de szépen alakul mindegyik!
