Hogy ment a mai nap? # 26

A napirendem borult egy bevásárló túrának köszönhetően, így borult az étrend és a torna is. Reggelire körtés kása volt; ebéd abban az étteremben, ahol a férjem minden nap ebédelni szokott: gyümölcsleves és isteni csirkerizottó volt a menü. Délután, miután hazajöttünk, megettem a fiúk maradék körtéjét, és éppen most vacsorázom virslit. Amikor nagyon éhes vagyok este, valahogy mindig a virslinél kötök ki. Egyébként meg vagyok elégedve a mai kajával, annak ellenére, hogy a reggeli kivételével semmit nem terveztem előre. A mai nap hiányossága, hogy nagyon keveset ittam.

A torna elmarad ma, mert nagyon fáradt vagyok. Úgy gondoltam, hogy a holnapi evezést felcserélem a mai tornával, de még arra sincs energiám. Hihetetlen, hogy egy vásárlás mennyire le tud fárasztani. Nem tudnám megmondani, hogy mikor voltam utoljára vásárolni, de már nagyon rám fért. Megfogadtam ugyan, hogy nem veszek magamnak semmi ruhát, amíg ilyen dagi vagyok, de a féláras háda turkálós akciót nem tudtam kihagyni. Eszméletlen felsőket sikerült vennem, de persze megint olyanokat, amik néhány mínusz kilóval lesznek majd tökéletesek. Egyébként is egy halom ruhám van az ideális alakomra, de hát pont most vennék olyat, ami most pont jó rám!? Hát miféle hozzáállás lenne ez? :) Szóval optimistán bevásároltam, okosan figyelembe vettem a színeimet, és csakis olyanokat vettem, amik szerelem voltak első látásra. Régen bőven volt arra lehetőségem, hogy napokig gondolkodjak, utánajárjak, megnézzem máshol, összehasonlítsam az árakat, de ez a luxus a fiúk születésével megszűnt. Rájöttem, hogy úgy kell vásárolni, hogy hiába nincs szükségem az adott darabra, ha beleszeretek, el kell hoznom. Nem vagyok vásárlásmániás - egyrészt nem is engedhetem meg magamnak, másrészt a napi csajos shoppingolások egyébként sem nekem valók.

A turikat egyébként a fiúknak köszönhetően fedeztem fel magamnak. Még a régi büdös-garázsos turis emlékek éltek bennem, amikor láttam a barátnőmön és később a sógornőmön, hogy milyen szuper cuccokat találnak a turkálóban. Ezen felbuzdulva néha próbálkoztam, de soha nem volt sikerélményem, soha nem találtam semmi jót, és ez megint elvette a kedvem évekig. Aztán kiderült, hogy babát várok. Ekkor újra benéztem egy turiba, ahol olyan édes gyerekruhákat találtam, hogy azóta nem is vagyok hajlandó máshol vásárolni. Tény, hogy türelem és kitartás kell hozzá, de a legjobb cuccokra tényleg itt lehet rátalálni. Divat arra fogni, hogy az ember csak és kizárólag azért jár turiba, mert ott olyan ruhákat találni, amik nem jönnek vele szemben az utcán. Számomra ez csak a bónusz, alapvetően azért járok oda, mert adott árért, amit megengedhetek magamnak, ott találom meg a legjobb minőségű ruhákat. Azt is észrevettem, hogy olyan ruhákat is meg merek venni ilyenkor, amik egy kicsit merészebbek olyan értelemben, hogy azokat a stílusú ruhákat testesítik meg, amilyen nem igazán vagyok, de nagyon szeretnék lenni. Soha nem bánom meg, hogy bevállalom az ilyen cuccokat. Teljesen rákattantam olyan ruhákra is, amik korábban nagyon távol álltak tőlem. Ezalatt főleg az egybe ruhákat és szoknyákat értem, valamint azt is észrevettem, hogy most már tudatosan keresem az egyedi, különleges darabokat is. Nagyon megnézem a minőséget, és tudatosan figyelem a szabását és a színét - vajon előnyös-e számomra. Mindez azóta, amióta anya vagyok. Valószínű azóta lettem igazán nő. Most még nem az a nő, akivé válni akarok és tudok is - de egyre inkább látom magam az út végén.