"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."
Indítok egy új poszt-sorozatot 'best of' címmel, amiben összegyűjtöm azokat a dolgokat, amiket a legjobban szeretek, amik a nap vagy a hét folyamán történnek velem, amik boldoggá tesznek, amikre jó visszaemlékezni, amik úgy általában kedvesek számomra. Nem saját találmány, több hazai és külföldi blogban is lehet ilyen kis boldogság/kedvenc listákkal találkozni. Azért csatlakozom én is ehhez, mert hajlamos az ember (én is) a rosszra emlékezni és a jót természetesnek venni. A cél tehát az, hogy ráirányítsam a figyelmem a kisebb-nagyobb hétköznapi örömökre, hogy valóban értékeljem azokat.
A fenti idézettel a Nők Lapjában találkoztam először, Schaffer Erzsébet egyik állandó rovata kezdődik így. Gyönyörű gondolat, és ennek szellemében akkor bele is fogok a mai listámba:
- szeretem, amikor a kisebbik fiam félálomban (de az is lehet, hogy már aludt) azt mondja, hogy "Anya szer" (azaz anya szeretlek)
- szeretem a zabkását, még akkor is, ha ilyen csúnya neve van
- szeretem, ha torna közben szakad rólam a víz
- szeretem a 24-et - jön a következő évad
- szeretem, hogy merész próbaként belebújok egy soha nem hordott nadrágba, és nem akad meg a combomnál, de még a fenekemnél sem és végül simán be tudom gombolni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése