A mozgás öröme

A mozgás központi szerepet kapott és óriási változást hozott az új életmód címszóval élt mindennapjaimban. Legutoljára általános iskolában sportoltam rendszeresen a kötelező tornaórákon kívül: kézilabdáztam és atletizáltam. Nagyon szerettem, de a középiskolában ezekre nem volt lehetőség. Főiskolán volt ugyan heti egy-két aerobik, de amint letudtam a kötelező óraszámot, annak is vége lett. Ezeken kívül egyszer próbálkoztam a fitness teremmel is - nagyon rövid ideig tartott, ennek már kizárólag fogyókúrás célja volt. Volt egy nyár, amikor futottunk a sógornőmmel, de hamar kiderült, hogy ez sem nekem való. Egyszóval néhány Cindy torna kivételével  semmiféle rendszeres mozgást nem végeztem az utóbbi jó néhány évben. Amióta vezetek, még a napi sétaadagom sincs meg. Kb. két éve jöttem rá, hogy nálam csak az itthoni torna jöhet szóba mozgásként. Motivációként összegyűjtöttem az otthoni edzés előnyeit (a hátrányokat szándékosan nem veszem figyelembe):

• időtakarékos - ami számomra talán a legfontosabb előny, hiszen nem kell utazgatnom, felöltözni, átöltözni, zuhanyozni (idegen helyen, ami megint csak egy jó pont), nem vesz plusz időt igénybe a hazajövetel sem
• pénztakarékos: nincs terembérlet, nincs utazási költség, nincs szükség extra felszerelésre, szuper ruhákra
• nem kell alkalmazkodni senkihez és semmihez
• akkor kezdem el az edzést, amikor nekem a legmegfelelőbbek a körülmények: a gyerekek alszanak, fizikailag és lelkileg is rá vagyok hangolva
• lehet bátran bénázni, erőlködni
• lehetek bármilyen ruhában, ha úgy esik jól, akkor egy lógó seggű melegítőben és kinyúlt pólóban, vagy éppen bugyiban és melltartóban
• változatos - abból a rengeteg dvd-ből, ami rendelkezésemre áll, hangulatomnak, kedvemnek, időkeretemnek, fizikai állapotomnak (van-e izomláz) megfelelően tudok választani

Miután tehát eldöntöttem, hogy márpedig én itthon fogok tornázni, elkezdtem begyűjteni a dvd-ket. Természetesen volt egy elképzelésem, hogy miket is szeretnék, de rengeteg fórumot olvastam és az ott hozzászólók véleménye alapján egyre bővült a beszerezni kívánt tornák köre. Mára egy jókora gyűjteménnyel rendelkezem, aminek nagyon örülök és egyáltalán nem érzem feleslegesnek vagy túlzásnak. Tudom, tapasztalom, hogy nem mindegyik dvd olyan, amit újra és újra szívesen előveszek, de a terv most pont az, hogy  megtaláljam a kedvenceket, a számomra legjobbakat, amik majd az alapot fogják képezni a jövőben. Sőt, nem elégszem meg ennyivel, tovább akarom bővíteni a kört, ugyanis például a kifejezetten súlyzós edzések hiányoznak még a repertoárból, amikre viszont nagyon vágyom.

Jelenleg a hét hat napján mozgok, de ha csak öt jön össze, az sem tragédia. Ebből négy alkalommal fitness dvd-re tornázom, két alkalommal pedig evezőgépen dolgozom. Egyre inkább letisztul és alakul majd a kép, hogy a jövőben hogyan, hányszor, milyen típusú tornákat szeretnék csinálni. A legfontosabb viszont talán az, amit már a bevezető bejegyzésben is annyira hangsúlyoztam, hogy megszeressem, de legalábbis megszokjam a mozgást. Olyan sokszor hallani, hogy "lételememmé vált a mozgás", "hiányzik, ha kimarad egy nap", stb. Én az ilyen érzésektől még azt hiszem nagyon messze vagyok, úgyhogy az elsődleges cél az, hogy rutinná alakítsam a mozgást, hogy úgy a nap részét képezze, mint a mindennapi zuhany. Próbálok arra is figyelni, hogy  ne legyen erőszak, próbáljam jól érezni magam közben. Ez szerencsére nagyon sokszor sikerül. Érzem torna közben, hogy ilyenkor lendületesen, dinamikusan csinálom, élvezem; de persze van olyan is, hogy a hátam közepére sem kívánom, de lenyomom. A legjobb az, amikor ilyen kedvtelen kezdet után belelendülök és a végére jól érzem magam. Ezen kívül próbálok a rendszeres testmozgás egyéb előnyeire koncentrálni és szinte szuggerálni, hogy most távoznak a méreganyagok, most lesz szebb a bőröm, most leszek erősebb és aktívabb, most ezzel a szívemnek teszek jót, stb. Egyszóval próbálok minél kényszermentesebben tekinteni a mozgásra, és nem a fogyókúra kötelező részeként szemlélem. Az, hogy segít a fogyásban, hogy formálja és erősíti a testem, legyen csak hab a tortán. Nem akarok erre rágörcsölni, mert annak tudom, hogy kudarc a vége. Persze ez sokszor nehéz, de ha arra gondolok, (a fenti zuhanyzós példánál maradva), hogy gyerekkoromban hogy utáltam fürödni és minden Balatonon töltött nap után ment a harc otthon, hogy minek fürödjek, hiszen most fürödtem... szóval talán a mozgással is így lesz, hogy egyszer csak kialakul és jön az a belső igény, hogy igenis minden nap mozogni fogok, mert jól esik, mert ez így természetes, mert kell nekem!